Latin neve: Taraxacum officiale Weber

Termés: Kaszattermése 3-4 mm hosszú, sárgásbarna, felső részében a legszélesebb, hosszában futó bordái tüskések, a tüskék a talpheg felé egyre kisebbek. Felül hirtelen hosszú csőrbe keskenyedik melyen a bóbita található. A csőr 2-3-szor olyan hosszú, mint a kaszat.

Csíranövény: A sziklevelek elliptikusak, csúcsukon lekerekítettek, alul hosszú nyélbe keskenyedők. Az első levél ovális vagy fordított tojásdad alakú, csúcsán apró szálkával, alul fokozatosan nyélbe keskenyedő. A lemez szélén a válla felé irányuló fogak vannak. A csíranövény tejnedvet tartalmaz.

Kifejlett növény: Évelő, tőlevélrózsás, több tőkocsányú, alacsony, tejelő növény. Tőlevelei keskeny visszás tojásdadok vagy lándzsásak, mélyen kacúrosak, a szeletek lefelé görbülnek, ± háromszög alakúak. Tőkocsánya egy fészket visel, üreges, hosszú, kopasz. A külső fészekpikkelyek már fiatalon elállók vagy hátragyűrtek, nem szélesebbek a belsőknél, nincs fehéres szegélyük, és nincs a csúcs alatt apró szarvuk. Virágszíne sárga.

Elterjedés: Gyakori az egész országban a füves, parlagos helyeken, a réteken és kaszálókon, udvarokban és kertekben. Rendszeresen előfordul az ültetvényekben, a pillangós takarmánynövényekben, ahol a leggyakoribb. A mesterséges gyepekben igen káros, mert a gyepet teljesen kiölheti. Értékes gyógynövény is.