Latin neve: Mercurialis annua

Termés: A tok kétrekeszű, kétmagvú, szőrös, majdnem gömbölyű, felülete apró szemölcsös. Magja ovális, világosbarna, gyengén fénylő, hálósan ráncos.

 

Csíranövény: A sziklevél alatti rész megvastagodott, barnás vöröses, rendszerint apró bibircsekkel borított. A sziklevelek ovális kerekdedek, széles lekerekített csúcsúak, hosszú, vöröses nyelűek. A levélnyéltől három ér indul, a középső villásan elágazó, az erek sötétebbek, elkülönülnek a sziklevél zöld tónusától. Az első levelek átellenesek, oválisak, ritkán ferdén csipkések, széleiken, a fonák erein és a levélnyélen elszórtan szőrösek. A sziklevelek és az első levelek hónaljából korán oldalágak fejlődnek.

 

Kifejlett növény: Egyéves növény, tövétől ágas, felálló szára négyélű. Átellenesen álló levelei tojásdadok vagy lándzsás hosszúkásak, csipkések, rövid nyelűek. Rendszerint kétlaki növény. Porzós virágai hosszú füzérekben csomósan ülnek, termős virágai kettesével-hármasával állnak a levelek hónaljában. A növény nem tejelő.

 

Elterjedés: Főleg a Dunántúlon elterjedt, valamint a Duna vidékén. Elsősorban a meszes agyag- és lösztalajokon gyakori, míg a savanyú talajokon hiányozhat. Melegigényes és tápanyagjelző növény.