Latin neve: Stellaria media

Termés: Toktermése 5 mm, hosszúkás alakú, sokkal hosszabb, mint a csészelevelek, éréskor lefelé csüng, és 6 kopáccsal nyílik, a közepéig felhasad. A mag kerek, gyakran tompán három- vagy négyszögű. A mag felülete körkörös sorokban elhelyezkedő, szabálytalan alakú kiemelkedésektől bibircses. Színe vörösesbarna, szürkésbarna vagy feketés, fénytelen.

Csíranövény: A sziklevelek lándzsásak, hegyes csúcsúak, alapjuknál hirtelen keskenyednek a hosszú nyélbe. Az első levelek átellenesek, széles és rövid tojásdad alakúak, majdnem kerekdedek, hegyes csúcsúak, hosszú nyelűek. A levél élénkzöld színű, vékony állományú. A későbbi levelek is átellenesen állnak. A szikleveleken apró csillagszőrök találhatók, a nyél és a lomblevelek ritkásan álló, hosszabb szőrökkel borítottak. A sziklevelek hónaljában az elágazások korán megjelennek.

Kifejlett növény: Egyéves, alacsony, közepes termetű, felemelkedő vagy lecsepült szárú, erősen elágazó növény. Hengeres szárán egy, néha két szőrsáv húzódik végig. Levelei tojásdad szívesek, az alsók nyelesek, a felsők ülők, viszonylag kicsik, puhák, kopaszok, a középsők és alsók pillás élűek. Fehér virágai a levelek hónaljában ülnek hosszú kocsányon. Csészelevelei általában szőrösek, széles hártyás szegélyűek. Bibeszál három.

Elterjedés: Mindenütt gyakori és tömeges, a szántókon, kertekben és ültetvényekben egyaránt, de a ruderáliákon, erdőkben, nedves réteken, bolygatott területeken. Nedvesség hatására folyamatosan csírázik. Árnyékos, hűvös, öntözött körülmények között lényegesen veszélyesebb gyom.