Latin neve: Veronica hederifolia

Termés: Toktermése visszás szív alakú, csaknem gömbölyű, élén körben bemélyedt, rekeszei egy-két magvúak. Magva nagy, a Veronica fajok között a legnagyobb, korong alakú, ráncos, alulról mélyen kivájt. Háti részének közepétől tompa bordák futnak a perem felé. .

Csíranövény: A sziklevél alatti rész sötétzöld vagy kissé kékesen elszíneződött. A sziklevelek nagyok, oválisak, kissé húsosak, hosszú nyelűek, lekerekített csúcsúak, de sohasem kicsípettek. A sziklevelek fonáka vöröses. Az első levelek széles, fordított tojásdad alakúak, hármasan karéjosak, a csúcsi karéj széles, lekerekített, a két oldalsó karéj kisebb és hegyes. A levélnyél rövid. A szár vöröseszöldes, molyhos, a levelek apró szőrökkel borítottak, a levélnyélen a szőrök hosszabbak.

 

Kifejlett növény: Egyéves, kis termetű, lefekvő szárú, gyéren szőrös növény. Szórt levelei kerekded, széles tojásdadok, rövid nyelűek, 3-5 (7) fogúak, tompák, a szár csúcsa felé alig kisebbednek. Lila vagy halványkék virágai hosszú kocsányúak, a levelek hónaljában ülnek. A csésze cimpái széles tojásdadok, szélük kifelé fordul.

Elterjedés: Mindenütt előfordul, művelt területeken erdőkben, parlagokon egyaránt. Főleg ősszel kel, s tavasszal szinte már a hóolvadás után virágzik, a nyár folyamán azonban még szórványosan is alig kel.