Latin neve: Veronica polita Fr.

Termés: A toktermés duzzadt, vese alakú, csaknem olyan hosszú, mint széles, alig erezett, a széle mirigyszőrös. Kicsípése hegyes szögű, belőle a bibe hosszabban kiáll. A tok kétrekeszű, egy-egy rekeszben 9-12 sárga, csésze alakúan kivájt, apró mag található

Csíranövény: Sziklevelei széles tojásdad alakúak, csúcsukon lekerekítettek, alul kiszélesedők, nyelesek, a lemez a nyéllel ékvállal csatlakozik. A lomblevelek rövid nyelűek, tojásdadok, háromszögletűek, durván fogazottak, alul a levél válla egyenesen levágott. A levél sima, sötétzöld, ritkábban elszórtan szőrözött. A lomblevelek általában kisebbek, mint a V.persica esetében, s míg a V. polita általában kora tavaszi növény, addig a V. persica gyakran később csírázik.

Kifejlett növény: Egyéves, heverő szárú, borzas növény. Levelei szórtan állnak, rövid nyelűek, kerekded vagy széles tojásdadok, szélük csipkés fűrészes, a csúcs felé sem kisebbek. Csészecimpái széles tojásdadok, élük rövid szőrös. Pártája kék, fehéres tarkázattal.

Elterjedés: Az egész országban előfordul művelt és egyéb területeken, de az Alföldön nem jelentős. Főleg a savanyú talajokon tömeges.