Latin neve: Veronica persica

Termés: Toktermése vese alakú, lényegesen szélesebb, mint hosszabb, csúcsa erősen és tompán kimetszett, igen szétálló két rekesszel. A tok lapos, hálósan erezett, kopasz vagy rövid szőröktől érdes, a rekeszek 5-8 magvúak. A magvak halványsárgák, csésze alakúan kivájtak, szűk, mély csónak alakúak, vastag pereműek. A perem felé tartó ráncok már a háton fejlettek.

Csíranövény: A sziklevélalatti rész apró szőröktől molyhos, ± kékes. A sziklevelek tojásdad alakúak, a nyél kissé hosszabb a lemeznél. Az első levelek tojásdad alakúak, alapjuknál gyengén szívesek, oldalanként 3-3 foggal, és egy nagyobb csúcsi foggal. A további levelek is az elsőhöz hasonlóak, de fogaik hegyesebbek és felfelé irányulnak. A leveleken mindenütt csomós, soksejtű szőrök vannak.

 

Kifejlett növény: Egyéves, heverő szárú, nagyobb termetű, ritkásan borzas növény. Szórt levelei alul szélesebbek, felül keskenyebb tojásdadok, fűrészes fogúak. Virágkocsánya szőrös, a levélnél hosszabb. Csészecimpái hegyesek, tojásdad lándzsásak, ± vízszintesen szétállók. Pártája azúrkék, az alsó ajak néha fehér.

Elterjedés: Mindenütt előfordul, a V. polita-val nagyjából hasonló helyen és körülmények között.