Latin neve: Centaurea cyanus

Termés: Kaszattermése hosszúkás, oldalról kissé összenyomott, egyenes, hosszában csontfehér vagy kékesszürke fehér sávokkal csíkozott. Talphege majdnem a középvonaláig ér, tarajszerűen duzzadt, élesen kiálló, sárga, töve szőrös. A csúcs pereme, a talpheg környéke és a középcsík sárga. Porcelánszerűen sima, fényes. A fehér, narancs- vagy vöröses színű, finoman fogacskás szőrökből álló bóbita majdnem akkora, mint maga a kaszat, de a szőrök kifelé fokozatosan rövidülnek.

Csíranövény: A sziklevelek hosszú oválisak vagy fordított tojásdadok, csúcsukon lekerekítettek, gyakran kissé kicsípettek, sötétzöldek, 10-15 mm hosszúak (néha még hosszabbak), fénytelenek, kissé húsosak, alul nyélbe keskenyednek. Az első levelek átellenesek, hosszúkásak, a csúcsukon hegyesek, alapjuknál fokozatosan hosszú nyélbe keskenyednek. A levelek felfelé irányulnak, épek, minden oldalon 2-3-4 rövid fog van, s a fogakon nagyon apró, sötétbarna bibircsek ülnek. A levelek felülete kezdetben mindkét oldalon, a későbbiekben főleg alul hosszú, fehéres szőrökkel borított, szinte pókhálósak, majdnem fehéres gyapjas nemezesek. A következő levelek már szórtak, hosszúkásak és alul nemezszerűen molyhosak.

Kifejlett növény: Egyéves, vékony, közepes termetű, elágazó növény, szürke szőröktől pókhálós. Alsó levelei lándzsásak, nyélbe keskenyedők, távol fogasak, vagy karéjosak, osztottak. A felsők ép szélűek, szálasak, ülők. Kék virágú fészkei magánosan ülnek. Fészekpikkelyeinek háta nem bordás, a külsők tojásdad alakúak, csúcsukon háromszögű, fekete függelékkel, barna vagy ezüstös, rövid rojtokkal.

Elterjedés: Az egyik legismertebb gyakori szántóföldi gyomnövény. Elsősorban ősszel csírázik, így a gabonafélékben fordul elő, bár a vegyszeres gyomirtás nyomán jelentősége csökkent. Csapadékos időben szálanként mindig kel, így bárhol előfordulhat. A laza, tápanyagban gazdag homok - és vályogtalajokat kedveli