Latin neve: Vicia hirsuta

Termés: Fontos határozóbélyeg a 8-10 mm-es, rendszerint kettő, de gyakran csak egy magvú, éretten sötétbarna, fekete, érdesen szőrözött hüvely. A mag kerek, vagy tompán négyszögű, oldalról kissé összenyomott, világos szürkészöld vagy sárgászöld alapon sötétszeplős, fényes. A köldök a mag kerületének kétötöde.

Csíranövény: A két alsó levél helyén csak pálhalevelek vannak. Az első lomblevél szárnyasan összetett, két pár levélke alkotja. A levélkék hosszúkás lándzsásak, hegyesek, a csúcson apró szálkával. A két csúcsi levélke között egy rövid szálkaszerű kacs fejlődik. A pálhalevelek aprók, lándzsásak, ár alakúak. A második levél az elsőhöz hasonló, de a kacs hosszabb lehet, néha a 30 mm-t is elérheti, s a két levélkepár egymástól valamivel távolabb áll.

Kifejlett növény: Egyéves, vékony szárú, lefekvő vagy kapaszkodó növény. Virágai 2-8 (10) virágú levélhónalji fürtben állnak, fehéresek vagy halványkékek, a fürt a csúcsán szálkaszerűen végződik. Levelét többnyire 6-8 (10) pár nyeles, szálas, lekerekített levélke alkotja. A levélgerinc többágú kacsban végződik, a hüvely kicsi, 1-2 (3) magvú, feketés, rövid szőröktől pelyhes.

 

Elterjedés: Savanyú talajokon, elsősorban a Dunántúlon fordul elő. A herbicidekre érzékeny növény, elsősorban vegyszerekkel nem kezelt területeken fordul elő.