Latin neve: Solidago canadensis

Termés: A kaszat ék alakú, 1 mm hosszú, sárgásszürke.

Csíranövény: A sziklevelek hosszúkás tojásdad alakúak, lekerekített csúcsúak csaknem ülők. Az első levél hosszúkás tojásdad alakú, szélein elmosódó fogakkal, a csúcsi fog határozott. A levélnyél hosszú, a levéllemez apró szőrökkel borított. A további leveleken a ritkás fűrészfogak kifejezettebbek, a levelek ékvállúak, hosszú nyelűek s szőrözöttek.

Kifejlett növény: Évelő, tarackos, magas, felálló szárú, a magas aranyvesszőhöz hasonlító növény. Szára rövid szőrű, levelei hosszúkás lándzsásak, hosszan kihegyezettek, elsősorban a fonákon pelyhesek. A sárga fészkek alkotta bugás fürt piramis alakú. Virágai sárgák. A hozzá hasonlító S. gigantea, magas aranyvessző levelei alul kopaszok, keskenyedők, a fészkek pedig egyoldalú, bugás, ívesen hajló fürtökben állnak.

 

Elterjedés: Dísznövényként hozták be és elvadult. Többfelé meghonosodott. Elsősorban nedves, üde, jó vízellátottságú talajokon, ártereken, patakok mellett, ligetekben, láperdőkben fordul elő. A másik faj, a magas aranyvessző szintén gyakori az Alföldön és a Dunántúlon.