Latin neve: Lamium purpureum

Termés: Résztermése makkocska, hasonlít a L. amplexicaule terméséhez, de kissé hosszabb, és élei még élesebbek. Színe olajbarna vagy zöldessárga, sima, ritkás fehéres szeplők borítják.

Csíranövény: A sziklevelek majdnem kerekdedek, csúcsukon lekerekítettek, néha kissé kicsípettek, vállukon kerekded kicsípéssel fülesek, hosszú nyelűek. Az első levelek kerekdedek, alapjuknál szív alakúak, a széleiken csipkés fogasak. A levéllemez színe puhán szőrözött, a fonák majdnem kopasz. A lemezen a középső ér és a hurkolódó oldalerek jól kivehetőek, az erek a lemez alsó felületén erősen kidomborodnak. A levelek nyele hosszú és szőrözött. A következő levelek az elsőkhöz hasonlítanak. A kezdetben fejletlen sziklevél feletti internódium később megnyúlik, négyélű lesz és rövid szőrökkel borított.

 

Kifejlett növény: Egyéves, négyszögletes, pirosas szárú, tőből ágas, kopasz növény. Az alsó szártagok megnyúltak, a levelek szíves tojásdadok, nyelesek, csipkés szélűek. A felső levelek rövid nyelűek, fűrészfogasak, a murvalevelek rendszerint pirosak. A párta kb. 1,5 cm hosszú, halványpiros, a felső ajak szőrös, a csésze általában kopasz. Rendszerint csak tavasszal csírázik és virágzik. A növény erős, kellemetlen szagú.

 

Elterjedés: A humuszban gazdag, homokos vályogtalajokat kedveli, az egész országban elterjedt. Szántóföldeken, kertekben és szőlőkben egyaránt előfordul. Magvai jól csíráznak, de csak egy csírázási periódusuk van.