Latin neve: Cirsium arvense

Termés: A kaszat alakja az oválistól a hosszúkásig változik. Oldalt összenyomott vagy háti irányban görbült. Sárgásbarna, a csúcskorong gallérja világosabb sárga. A kaszat néhány igen finom, sima hosszanti barázdával gyöngyözött. Bóbitája selymes fényű, ágas szőrű, pillás.

Csíranövény: A sziklevél alatti rész piszkos vöröses színű. A sziklevelek majdnem négyszögletűek, a csúcsukon szélesen kicsípettek, alapjuknál ék alakúak, hosszú nyelűek. A sziklevelek erezete határozott, fehéres. Az első levél lándzsás, háromszögletes-tojásdad, alapjánál nyíl alakú. A levelek nyele hosszú, a lemez szélesebb vagy keskenyebb.

Kifejlett növény: Évelő, szaporító gyökeres, közepes magas termetű, felül ágas szárú, merev növény. Levelei változóak, lándzsásak, keskenyedő tövűek, szélesen karéjosak, hasadtak vagy épek, erősen szúrós tövises fogasak, kopaszak, vagy alul molyhosak. Virágai lila színűek, a fészkek kicsik (1,5-2 cm), sátor virágzatban állnak. A párta karimája tövéig ötcimpájú.

Elterjedés: A szántóföldeken, ültetvényekben az egyik legelterjedtebb gyomnövény, de a nem művelt területeken is mindenütt jelentős. Nitrogén és kötöttségjelző növény, a nedves, erősen kötött réti agyagtalajokon a legtömegesebb. a talaj tápanyag- és vízkészletét a végletekig kizsarolja.