Latin neve: Linaria vulgaris

Termés: A tok ± elliptikus, tojásdad alakú, kb. 1 cm hosszú, a csúcsán fogakkal nyílik. A mag széles ovális vagy majdnem kerek, lapos, széles szárnyas szegéllyel. A mag fekete vagy sötétbarna, közepe kipúposodó, ráncos, bibircses, a szegély csaknem sima.

Csíranövény: A szikalatti szárrész vékony, szennyes lilás. A sziklevelek kezdetben tojásdad körte alakúak, alapjuknál kiszélesedők, majd hirtelen keskenyednek el, tompa, kihúzott csúcsúak, ülők. A későbbiekben a sziklevelek megnyúlnak, csúcsukon hegyesedők, alapjuknál ék alakban keskenyedők lesznek. Az első levelek hosszúkás oválisak, tompa vagy kissé hegyes csúcsúak, a levélnyél rövid. A csíranövény kopasz, halványzöld, fénytelen, mindkét oldalán viaszos réteggel borított, így szürkészöldnek tűnik.

Kifejlett növény: Évelő, szaporító gyökeres, közepes termetű, zöld, kopasz növény. Keskeny szálas levelei szórt állásúak, épek, hegyesek. A párta halványsárga, kétajkú, sarkantyús. A virágok szártetőző fürtben állnak. A virágkocsány és a csésze éle mirigyszőrös. A csésze cimpái hegyesek, szélük nem fehéres.

 

Elterjedés: Az egész országban közönséges, de sehol sem tömeges. Szereti a lösz- és agyagtalajokat, de a homokon is megél. Legjobban a tarlón és az ültetvényekben érzi magát.