Latin neve: Diplotaxis muralis

Termés: Becő termése 30-40 mm, hosszabb, mint a kocsány, a csőre rövid, kb. 2 mm. Kopácsai laposak, a magvak fölött kidudorodók. Az apró mag széles tojásdad alakú, oldalról összenyomott, csaknem sima, sárgásbarna vagy szürkésbarna. A magvak a válaszfalon két sorban ülnek, latin neve is erre utal.

Csíranövény: A sziklevelek széles lapát alakúak, 4-5 mm hosszúak, csúcsukon szélesen kicsípettek, ékvállúak, hosszú nyelűek. Az első levél fordított tojásdad alakú, ép szélű, a csúcsán lekerekített, fokozatosan nyélbe keskenyedő, a nyél és a lemez azonos hosszúságú. A második levél széle hullámos, vagy enyhén fogazott, a levélnyelek barnás ibolyás színűek. A levelek tőlevélrózsát alkotnak, a későbbi levelek fokozatosan hasadtak, osztottak lesznek.

Kifejlett növény: Egyéves, kis-közepes termetű, gyéren szőrös, általában el nem ágazó, tőlevélrózsás növény. Leveleinek kerülete hosszúkás lándzsás, a lemezek öblösen fűrészesek, karéjosak vagy hasadtak, nyélbe keskenyedők. Virágai kevés virágú fürtben állnak, sárgák. A kocsány nem nagyobb a virágnál.

Elterjedés: A meszes agyag- és lösztalajokon, a meszes homokon terjedt el. A középszáraz, laza, tápanyagban és bázisokban gazdag, semleges talajokat kedveli. Mindenütt közönséges lehet, bár egyes megyékben alig fordul elő. Mivel folyamatosan és jól csírázik, a tarlóhántással kiválóan irtható.