Latin neve: Tribulus terrestris

Termés: A termés öt résztermésre esik szét, s mindegyiken két nagyobb és két kisebb tövis található. A résztermés a tövisek nélkül 5-7 mm, sárgás világosbarna, a felszíne lehet pelyhes, molyhos vagy bibircses tüskés.

Csíranövény: A sziklevél alatti rész sűrű, elálló szőrökkel borított. A sziklevelek hosszúkás tojásdadok, hosszuk 9-15 mm, szélességük 3-5 mm, végig egyenlő szélesek. A sziklevelek csúcsukon kicsípettek, alapjuknál ± lekerekítettek, a levélnyél 7-10 mm, halvány fehéres, különbözik a zöld sziklevelektől. A sziklevelek szőrösek, kissé húsosak, alul fehéresek. Az első levelek szórtan állnak, a levelek párosan szárnyasan összetettek, a 3-6 pár levélke hosszúkás lándzsás, a középső levélkék a legnagyobbak. Az összes levélke szőrös, az alapjainál egyenlőtlen oldalú.

Kifejlett növény: Egyéves, ágas szárú, a földön heverő, merev szőröktől borzas növény. Levelei párosan, szárnyasan összetettek, az 5-8 pár levélke tojásdad, + ülő. A virágok sárgák, magánosak, a csésze szálas lándzsás, a szirom visszás tojásdad.

Elterjedés: Kifejezetten nagy melegigényű faj, ezért a laza futóhomokon és a széles sorközű kultúrákban volt gyakori. Szúrós termései zavarják a munkákat. Újabban napsütéses, csupasz talajok felületén, vasutak mentén, pályaudvarokon is megfigyelték terjedését.