Latin neve: Adonis aestivalis

Termés: Terméscsoportja pár (1,5-3) cm hosszú, hengeres, benne 35-45 részterméske található. Aszmagtermése zöldes barnássárga, kemény, érdes, kúpos tojásdad, szögletes, csúcsán 1-2 mm-es felfelé görbülő csőrrel. Felülete ráncos, érdes, fénytelen.

 

Csíranövény: A sziklevelek jellegzetesen nagyok (30 mm), hosszúkás lándzsásak, alsó harmadukban a legszélesebbek, s fokozatosan keskenyedők. Az első levelek hármasan osztottak, szeldeltek, s az egyes szeletek még tovább tagoltak. Az oldalsó levélkék nem nagyok, lándzsásak, hegyesek. A csíranövény élénk világos zöld színű, kopasz.

Kifejlett növény: Egyéves, nyúlánk, közepes termetű, egyszerű vagy ágas növény. A szár virágban végződik. Lomblevelei többszörösen szeldeltek, a szeletek általában 1 mm-nél keskenyebbek, hegyesek, ép szélűek. Csészelevelei halványzöldek vagy sárgásak, kopaszok. A 6-8 sziromlevél vörös, vagy a piros valamely árnyalatát mutatja. A sziromlevelek alapjánál a belső oldalon általában egy sötét folt található, ez ritkábban citromsárga. Porzói sötét ibolyaszínűek. A hozzá rendkívül hasonló, de ritkább lángszínű hérics - A. flammea Jacq. csészelevelei többé-kevésbé bozontos szőrűek, s termésének csőre feketés, és a termésre ráfekvő.

 

Elterjedés: A Nyugat-Dunántúlt és a Nyírséget leszámítva az egész országban gyakori előfordulású. Elsősorban a kalászosokban és a tarlókon fordul elő. Mészkedvelő növény, s főleg az agyagos és vályogtalajokon fordul elő. Mérgező növény.