Termés: Az egymagvú fészek külső héja a fészek vackából és a murvapikkelyekből fejlődött, kehely alakú, a peremén 5-7 bütyökkel, a pikkelyek csúcsaival. A kehelyre csúcsos fedő borul. Az egymagvú fészek sárgásbarna vagy szürkésbarna, érdes, fénytelen, törékeny. Ha ez a héj széttörik, szabaddá válik a kaszat, mely citrom alakú, csúcsa szélesen gömbölyű, rajta rövid bibecsonk található. Ezen belül van a tojás alakú, faggyúszerű mag.
Csíranövény: A sziklevél alatti szárrész szennyes vöröses vagy barnás vöröses színű. A sziklevelek széles tojásdadok, lekerekített csúcsúak, rövid nyelűek. Az első levelek aprón szőrösek, szeldeltek, az alsó levélszeletek lándzsásak, a csúcsi szelet nagyobb, két oldalán a bemetszés egyenlőtlen. A levél pillás, ez főleg a szélén észlelhető, a levélnyél szőrös. A következő levelek sűrűbben szőrösek.
Kifejlett növény: Egyéves, közepes vagy nagy termetű, felálló, dúsan, terpedten elágazó, tompán négyélű szárú növény, rányomott és elálló szőrökkel. Levelei rövid nyelűek, egy-kétszeresen, szárnyasan szeldeltek. A szeletek tojásdadok, pelyhesek. Az ágak végén füzérekben ülnek a sárga porzós virágok, míg a termős virágok lentebb, a levelek hónaljában ülnek. A termős fészek egyvirágú, a termőt szőrös, hat fogú burok zárja körül, mely a terméssel együtt hull le.
Elterjedés: Jelenleg már az egész országban elterjedt, a talajokkal szemben nem igényes, de homokon és homokos lösztalajon mindig nagyobb mennyiségben fordul elő. Elsősorban a tarlón, a kapásokban és a zöldségfélékben gyakori, de a ruderáliákon, bolygatott területeken, utak mentén is sok helyen uralkodó gyomfaj. Terjedése annál is inkább kellemetlen, mert szélbeporzású, ezért pollenjére sokan érzékenyek, s a pollenallergia döntő többségét a parlagfű váltja ki.