Latin neve: Setaria viridis

Termés: Pelyvás termése elliptikus, 2,2-2,5 mm, hegyes csúcsú, lapított féldomború. A pelyvák hártyásak, hosszeresek, fehéresek vagy sárgásfehérek, a legalsó pelyva a szem hosszának csak fele, a szemtermést takarják. A háti toklász domború, finoman recézett, pontozott. A hasi toklásznak csak a középső, szabad mezője recézett, pontozott, szélei ellenben, melyeket a háti pelyva behajló szélei takarnak, simák és fényesek. A toklászok fehéres- vagy zöldessárgák, barnák vagy barnafoltosak.

Csíranövény: Az első levél hosszúkás, 10 mm hosszú és 2,5-3 mm széles, világos és fénylő zöld, sok hosszanti érrel, vöröses levélhüvellyel. Nyelvecskéje nincs, a levél kopasz. A második levél hosszabb és keskenyebb. A sziklevélhüvely vöröses. A csíranövény szára a S. pumila-tól és az Echinochloa crus galli-tól eltérően hengeres, viszonylag rövid, így zömök növény benyomását kelti, s rendkívül korán bokrosodik.

Kifejlett növény: Egyéves, közepes termetű, hengeres szárú, alul lekönyöklő, korán bokrosodó növény. A levéllemez tövén nincsenek hosszú, pillás szőrök. A buga hengeres, felfelé keskenyedő, tengelye, főleg éretten meghajlott. Gallérsertéi zöldek vagy ibolyásak. A termés éretten kihull.

Elterjedés: Az egész országban elterjedt, de csak a meszes talajokon tömeges, bár ott is lehet vegyesen a S. pumila-val. A száraz körülményeket jobban bírja, így olyankor ott is tömeges, ahol nedves körülmények között a S. pumila a domináns.