Latin neve: Bifora radians

Termés: A termés ikerkaszat, mely két egymással összenőtt, éréskor szétváló sima gömbből áll, melyek felülete finoman ripacsos. Szürkéssárga színű.

Csíranövény: A sziklevelek szálasak, szálaslándzsásak (keskenyek és hosszúak), hegyes csúcsúak, alul nyélbe keskenyedők. Az első levél hármas, levélkéi széles tojásdadok, felül hármasan osztottak és fogazottak. A levélnyél hosszú, alapjánál hártyás hüvelybe szélesedik ki. A levelek erezete határozott. A második levél szintén hármas, mélyebben tagolt, a levélkék is hasadtak. A csúcsi levélke nagyobb az oldalsóknál. A csíranövény kopasz, eldörzsölve kellemetlen, poloska szagú.

Kifejlett növény: Egyéves, kopasz, jellegzetesen büdös növény. Szára elágazó, barázdált. Levelei két-háromszorosan szeldeltek. Az alsó levelek cimpái ék alakúak, a felsők fonalasak. Gallérlevél nincs, az ernyő 3-8 sugarú, a 2-3 gallérkalevél fonalas, az ernyőcskék 7-9 virágúak. Virágai általában felemásak (a szélső szirmok nagyobbak), majdnem tövig hasítottak, fehérek.

Elterjedés: Nálunk elsősorban az Alföldön tömeges, míg a Dunántúlon és az Északi-középhegységben szórványos. A száraz, meszes, kötött agyag, vályog és lösztalajokat kedveli.