Latin neve: Descurainia sophia (Sisymbrium sophia)

Termés: A becő hosszabb (1,5-3 cm), vékony hengeres, 1 mm-nél rendszerint vékonyabb, felálló, ± befelé hajló. A mag megnyúlt elliptikus, kissé összenyomott, sárgásbarna vagy pirosasbarna.

Csíranövény: A sziklevelek hosszúkás szálasak, tompa csúcsúak, nyélbe keskenyedők. A nyél valamivel rövidebb a lemeznél, s a későbbi levelekhez és levélnyelekhez hasonlóan sűrűn, apró, elágazó csillagszőrökkel borított, melyektől szürkészöldnek látszik. Az első levelek átellenesek, hármasan osztottak, a csúcsi szelet nagyobb az oldalsóknál, alakja hosszúkás lándzsás. Az oldalsó szeletek aszimmetrikusan is elhelyezkedhetnek. A csúcsi levélkék hegyesek. A következő levelek szórtan állnak, szárnyasan osztottak, a két pár oldalsó levélke fogakat viselhet. Az egész csíranövény a sűrű szőrözettől szürkészöld színű.

Kifejlett növény: Egyéves, felálló, elágazó szárú növény, igen változó méretben. Levelei két-háromszor szárnyasan szeldeltek, a cimpák keskeny szálas lándzsásak. A növény szürkészöld a csillagszőröktől. Virágai aprók, sárgák, a fürt sokvirágú, megnyúlt, a kocsány vékony.

Elterjedés: Mindenütt elterjedt, főleg a parlag területeken szaporodhat el. Elsősorban a laza homokon tömeges, az utóbbi években terjedését jelzik.