Latin neve: Asclepias syriaca

Termés: Vastag, szarv alakú, kihegyezett, kb. 10 cm hosszú, a hasi oldalon nyíló tüszőtermése ezüstszürke, sok magvú. A termés felületén lágy tüskék ülnek, molyhos nemezes. Tetszetős külseje miatt kedvelt a virágkötészetben, gyűjtik, árulják és terjesztik is. Tojásdad alakú, lapos, barna magvain hosszú szőrökből álló röpítő készülék van, mely a terjedését segíti. Az ezüstös szőrüstök hamar lehull.

Csíranövény: A sziklevél alatti rész néha vöröses, a sziklevelek rövid nyelűek, hosszúkás oválisak, a lemezen a hálózatos erezet jól kivehető. Az első levelek átellenesen állnak, hosszúkás tojásdad alakúak, csúcsuk hegyes. A sziklevél feletti szárrész puha szőrös, a levelek szélén is szőrök találhatók. A csíranövény tejnedvet tartalmaz.

 

Kifejlett növény: Évelő, a növény vegetatív szaporodási módja feltárandó, az erre vonatkozó adatok ellentmondásosak. Hazai terjedése is indokolja a további kutatást. Magas, vastag, felálló szárú, tejelő, erőteljes növény. A szár szőrös. A levelek keresztben átellenesen állnak, hosszúkásak vagy kerülékesek, viszonylag vastag, merev állományúak, alul szőrösek. A vöröslő, öttagú virágok dús bogernyőben állnak.

 

Elterjedés: Észak-Amerikából származó, telepített, majd elvadult és agresszíven terjedő növény, mely elsősorban a művelésből felhagyott területeken, ruderáliákon terjed. Elsősorban a déli területeken található, s kedveli a laza homoktalajokat.