Latin neve: Melilotus officinalis Pall.

Termés: Többnyire egy (három) magvú hüvely termése 3-4 mm, ovális, kopasz, barna vagy feketés, röviden kihegyezett. Erősen duzzadt, s keresztben erezett, azaz a hüvely haránt ráncosnak tűnik. A termésen gyakran a csésze is rajta marad. A mag zöldes vagy barnás árnyalatú, néha bíborszeplős.

Csíranövény: A sziklevelek tojásdad alakúak, 7-8 mm hosszúak, csúcsukon lekerekítettek, rövid nyélbe keskenyedők. A sziklevél erezete csak gyengén kivehető. Első levelei szórtan állnak. Az első levél széles tojásdad alakú, az alapjánál szinte egyenesen levágott, 9-10 mm hosszú, 10-12 mm széles. A levélnyél hosszú, 15-20-25 mm is lehet, alapjánál a pálhalevelek vékony ár alakúak. A levél a csúcsán a kicsípésben kis fogacska található. A levél fő és ferdén felfelé elágazó oldal erei a levél széléig futnak, a levél szélein apró fogakkal gyengén hullámos. A második és harmadik levél már hármasan összetett, a levélkék fordított tojásdad alakúak, a széleiken hegyes fogasak. Az oldalsó levélkék majdnem ülők, a középső levélke kissé nagyobb és nyeles. A levelek fonáka, a levélnyél, a pálhalevelek, a sziklevél feletti szárrész szórtan, vagy sűrűbben szőrözött. A csíranövény jellegzetes kumarin illatú.

Kifejlett növény: Magas (1 m), ágas szárú, erősen kumarin illatú, sárga virágú növény. Kétéves vagy egyéves, hosszú karógyökerű. Felső levelein a levélkék éklándzsásak, hosszúkásak, éles fogasak. Virágai megnyúlt fürtben állnak. Pálhalevelei épek, lándzsásak.

Elterjedés: Elsősorban parlagokon, táblaszéleken fordul elő homokos területeken, de egyéves alakja ritkábban a kalászosokban és a tarlón is megjelenhet. Szára kemény, fásodó, kumarin illatú, ezért a jószág sem kedveli.