Latin neve: Xanthium strumarium

Termés: A X. spinosum-hoz hasonló a termése, de annál nagyobb, 14-19 mm hosszú, széles tojásdad alakú, a közepén a legszélesebb. A termés csúcsán lévő két szarv egyenes, szétálló. A termésen a tüskék ritkábban állnak, a tüskék köze nemezszerűen, sűrűn molyhos és mirigyes, a tüskék horgasak, de nem hajlanak hátra. Színe barna, szürkésbarna.

 

Csíranövény: A sziklevélalatti rész megvastagodott, húsos, vöröslő. A sziklevelek hosszúkás lándzsásak, 25-40 mm hosszúak, 7-12 mm szélesek, húsosak, csúcsukon tompák, a levélalappal összenőtt nyélbe keskenyednek. Az első levelek átellenesek, tojásdad alakúak, csúcsuk hegyesedő, alapjuknál kissé szívesek, hosszú nyelűek. A levéllemez a szélein egyenlőtlenül, aprón fűrészfogas, néha csak hullámos. A leveleket apró, sűrűn álló szőrök borítják, alul a szőrözet kifejezettebb. A következő levelek szórtan állnak, hasonlóak, alul sűrűbben molyhosak.

Kifejlett növény: Egyéves, közepes termetű vagy magas, felálló, elágazó szárú, szőrös növény. Levelei nyelesek, tojásdadok, szíves vállúak, gyengén három-ötkaréjúak, a fonák nem molyhos. A levél széle egyenlőtlenül fűrészfogas. A kétvirágú termős fészkek a levelek hónaljában ülnek.

Elterjedés: Feltehetően mediterrán területről származik, az országban mindenütt elterjedt, közönséges gyom. A nitrogénben gazdag, jó vízgazdálkodású talajok növénye. Parlagokon, legelőkön, utak mentén fordul elő, de a napraforgó és kukorica vetésekben is terjed. Száraz körülmények között is szívós, s ha egyszer kicsírázott, csak pár centiméteresre nő meg, majd az aszályt átvészelve virágzik és termést érlel.