Latin neve: Xanthium italicum Mor.

Termés: A termés nagy (22-26 mm), sárgásbarna színű. A termés két csőre egyenes, szétálló (ez a legtöbb könyvben ívesen összegörbülten került leírásra és a rajzokon is ez szerepel, holott ez a terméstípus a X. x saccharatum-ra jellemző, melynek termései valamivel nagyobbak, barnásvörösek, s a termés töviseinek töve ± összeér). A termés tövisei horgasak, ritkábban állnak, tövük nem ér össze.

Csíranövény: A sziklevél alatti rész hosszú és vastag, rendszerint vöröses elszíneződésű. A sziklevelek nagyok, húsosak, hosszúkás alakúak, csúcsukon tompák, alul az alappal összenőtt nyélbe keskenyedők. A sziklevélen a főér mellett a két hosszanti oldalér is jól látszik, melyek nem ágaznak el. Az első levelek átellenesek, rövid nyelűek, keskenyedő tojásdad alakúak, csúcsuk tompa vagy hegyesedő, válluk lekerekített, a levél széle egyenlőtlenül aprón fogas, vagy hullámos. A leveleken, főleg az élén apró szőrök találhatók. A következő levelek szórt állásúak, erősebben fogazottak, a fonákon szőrösebbek.

Kifejlett növény: Egyéves, magas, elágazó szárú, erőteljes, érdes, bibircses növény. Szára sárgászöld, a már említett X. x saccharatum szára pirosló. A levelek tojásdadok, hosszú nyelűek, ék vállúak, egyenlőtlenül három (öt) karéjosak, szélükön fűrészes fogasak.

 

Elterjedés: Nálunk megtelepedett, s terjedőben van az Alföldön, a nagy folyók árterein, de az utóbbi évtizedben a szántóföldeken is teret hódított elsősorban a napraforgó és kukorica kultúrákban. Legnagyobb állományait a tápanyagban gazdag iszapos agyag vagy hordaléktalajokon képezte.