Latin neve: Sinapis arvensis

Termés: Becőtermése a virágzati tengelyhez simul, kopasz vagy borzas szőrű, szögletesen hengeres, alulról két kopáccsal nyílik. Csúcsán rövid, kúpos csőre van, mely a becő hosszának harmada, negyede. A becő falán a magvak kidudorodhatnak, enyhén cikkelyes lehet, de sohasem olyan erősen, mint a Raphanus. Magvai sötét színűek, feketék, sötétbarnák, de pirosasak is lehetnek, gömbölyűek, finoman pettyezettek.

 

Csíranövény: A sziklevél alatti szárrész húsos, hengeres. A sziklevelek széles lapát vagy bab alakúak, csúcsukon mélyen, szélesen kicsípettek, ékvállúak, hosszú nyelűek. A lemez szélessége mindig nagyobb a hosszánál. A középső ér mindig észrevehető, s egy-két felfelé hajló oldalér is látszik. Az első levél hosszúkás, fordított tojásdad alakú, szélein hullámos vagy egyenlőtlenül karéjos. Levélnyele hosszú, a nyél és a lemez rövid, merev szőrökkel borított, a fonákon csak az erek mentén találhatók. A további levelek az első levélhez hasonlóak, hullámos szélűek vagy karéjosak.

Kifejlett növény: Egyéves, közepes-magas termetű, elágazó, terebélyes, apró serteszőrös vagy kopasz növény. Levelei alul nyelesek, tojásdad lándzsásak, karéjosak, alul ± szeldeltek, fűrészfogasak. A felső levelek majdnem ülők, karéjosak vagy egyenlőtlenül fűrészfogasak. Virágai sátorozó fürtben állnak, élénksárgák, a csészelevelek lazán szétállnak.

Elterjedés: Az egyik leggyakoribb gyomnövény. Mindenféle talajon előfordul, de elsősorban mégis a meszes lösztalajokon, üde vályogtalajokon tömeges. Egyaránt megtalálható a kalászosokban, a kapásokban és a pillangós takarmánynövényekben. Egész évben csírázik, a tavaszi vetésekkel együtt kel és gyorsabban fejlődik.