Latin neve: Hibiscus trionum

Termés: Felnyíló toktermése tojásdad alakú, hosszában barázdált, a felfújt és szőrös belső csésze teljesen takarja. Magvai fekete színűek, aszimmetrikus vese alakúak, fehér bibircsektől érdesek.

Csíranövény: A sziklevél alatti szárrész, főleg a sziklevelek közelében lefelé hajló szőrökkel borított. A két sziklevél legfontosabb jellemzője, hogy nem egyforma nagyságúak és alakúak. Csírázáskor háztetőszerűen állnak. Kerekdedek, az egyik lekerekített, a másik enyhén szív alakú az alapjánál, a nyél szőrös. A nagyobbik sziklevél szélessége néha nagyobb a hosszánál. Az első levél kerekded, tompán fogazott, levágott csúcsú. A második levél fogazott, a harmadik hármasan osztott.

Kifejlett növény: Egyéves, tövétől elágazó, változó méretű, zöld vagy pirosas szárú, borzas növény, alsó ágai felemelkedők. Levelei szeldeltek, a szeletek - általában 3 db - még tovább osztottak. Virágkocsánya borzas szőrű, a csésze kettős. A külső csésze 10-12 szálas, serteszőrös fellevélből áll, a belső csésze hártyás, felfújt, serteszőrös. Sziromlevelei a bimbóban sodrottak, sárgák, tövükön sötét, pirosbarna foltok vannak.

Elterjedés: Főleg az Alföldön tömeges megjelenésű. Melegigényes növény, a szárazságot jól tűri. A kötött agyag- és vályogtalajokat kedveli.