Latin neve: Reynoutria japonica Houtt.

Termés: A háromélű, pirosbarna vagy fekete, fényes, 2,5 mm hosszú makktermést a lepellevél befedi, együtt 6-8 mm hosszúak. A külső lepellevelei szárnyasak, a szárnyak a kocsányra ráfutnak.

Csíranövény: A sziklevelek nyelesek, tojásdad alakúak, csúcsuk felé keskenyedők, ± tompák. A főér jól látszik. Az első levél nyeles, lekerekített vagy szíves vállú, széles tojásdad alakú, a csúcsán hegyes. A levél erezete kifejezett. A későbbi levelek az elsőhöz hasonlítanak.

Kifejlett növény: Évelő, tarackos, magas, erőteljes termetű, vastag, elágazó, pirosló szárú növény. Levelei nagyok, széles tojásdadok, hegyesek, válluk levágott, a nyél rövid. Zöldesfehér virágai levélhónalji bugában állnak. hátúak. Agresszív, kivadult, terjedő növény.

Elterjedés: Előbb dísznövényként ültették, ma sokfelé kivadulva terjed. Elsősorban utak mellett, bolygatott, szemetes területeken, parlagokon, földhányásokon képez sűrű, tömött, foltszerű állományokat. A hegyvidékeken és a Dunántúlon terjed, de megtalálható az Alföldön is.