Latin neve: Camelina microcarpa Andrz.

Termés: A becőke széles, fordított tojásdad alakú, erősebben lapított. A bibeszál a becőke hosszának mintegy fele. A becőke tövétől a csúcsáig hártyás karima halad. A mag hosszúkás, lapított, tojásdad alakú, vörösbarna, felülete erősebben gyöngyözött.

Csíranövény: A sziklevél alatti szárrész néha kékes. A sziklevelek széles tojásdad alakúak, csúcsukon lekerekítettek, alapjuknál gyorsan nyélbe keskenyedők. A nyél a lemeznél rövidebb. Az első levelek átellenesen állnak, keskeny lándzsásak, nyélbe keskenyedők, apró, egyszerű szőrökkel borítottak. A lemez csúcsa hegyesedő, a széle ritkán, elmosódottan fogas lehet, a főér jól látható. A következő levelek szórtan állnak, hosszúkásak, egyszerű és elágazó szőrökkel borítottak, a széleiken erőteljesebben fogazottak.

Kifejlett növény: Egyéves, közepes termetű, felálló, általában egyszerű szárú, karcsú növény. A szár és a levél szőrös. Alsó levelei nyélbe keskenyedők, ± lekerekített csúcsúak, lapát alakúak. A szárlevelek keskeny lándzsásak, hosszúak, füles alappal ülők. Sárgásfehér virágai hosszú kocsányokon, megnyúlt fürtben állnak.

 

Elterjedés: Magyarországon inkább mészkedvelő. Elsősorban a kalászosokban fordul elő szálanként.