Latin neve: Agrostemma githago

Termés: Termése kemény, tojás alakú, 5 foggal nyíló, együregű, 30-40 magot tartalmazó tok. A mag vese alakú kerek vagy csaknem négyoldalú, sarkos. Széles hátán párhuzamosan mintegy tíz tüskesor van, az oldalakon ezek folyton kisebbedő koncentrikus körökben folytatódnak. Éretlenül rozsdabarna, éretten szénfekete, fénytelen.

Csíranövény: A sziklevél alatti szárrész megvastagodott, hosszú. A sziklevelek oválisak vagy hosszúkás fordított tojásdadok, vastag húsosak, tompa csúcsúak, alul fokozatosan rövid, széles nyélbe keskenyednek. A sziklevelek rendszerint nem egyforma nagyságúak. Az első levelek hosszúkásak (20-30 mm), átellenesek, mereven felállók, csúcsukon hegyesek, alul fokozatosan széles nyélbe keskenyednek, s ezzel együtt mintegy 50-60 mm hosszúak. A középső levélér kifejezett. Az összes levél dúsan elálló, puha, fehéres szőrökkel borított, melyek apró, zöldes bibircsekből nőnek ki.

Kifejlett növény: Egyéves, felálló, felül bogasan elágazó szárú, rásimuló szőrű növény. Lomblevelei szálas lándzsásak, ülők, a szőröktől selymesek, válluk szélesedő. A csésze forrt, cimpái levélszerűek, hosszabbak a szirmoknál. A szirmok pirosak, elöl hullámos élűek.

Elterjedés: Az egész országban elterjedt volt, de az utóbbi évtizedekben szinte teljesen eltűnőben volt, majdnem ritkaságnak számított. A legutóbbi, a kilencvenes években bekövetkezett változások nyomán újból több helyen ismét előfordul. A védett növények listáján szerepel, mint egyetlen gyom.