Latin neve: Echinochloa crus galli

Termés: A pelyvás szem elliptikus, féldomború, szálkás. A három, hártyás pelyva közül a legalsó csak harmada a háti toklász hosszának, széles ovális, a két felső ellenben teljesen takarja a toklászos szemet. A középső, háti pelyva domború, öterű, rövid szálkás, a legfelső, hasi pelyva lapos, héterű, csúcsából pedig váltakozó hosszúságú, akár több cm-es szálka ered. Mindkét toklász fehéres-szürkés, néha ibolyásan futtatott, az erek mentén merevszőrös. A toklászos szem széles elliptikus, féldomború, hasi oldala sík, sárgás vagy szürkés, sima, gyöngyházfényű.

Csíranövény: Késő tavasszal csírázik. Levéllemeze és levélhüvelye kopasz, a lemez középső ere fehér, a lemez széle hullámos lehet, a lemez alapjához közel egyes szőrszálak előfordulhatnak. A levélhüvely felül nyitott, laposra nyomott, nyelvecske nincs, alapjánál pirosas, ibolyásan sávozott.

 

Kifejlett növény: Egyéves, közepes vagy magas termetű, erőteljes, alul letérdelő, legyökerező szárú, bokros növény. Szártöve lapított, lehet pirosló is. A szár és a levél kopasz. Levelei szélesek, hosszúak, a levél éles szélű. A levélhüvely kivágott, nyelvecske nincs, a levéllemez középső ere mindig piros a tövénél. Füzérkéi kisebbek (2,5-4 mm).

 

Elterjedés: Mindenütt elterjedt, a legveszélyesebb egyszikű gyomnövényünk. Formagazdag. Eredetileg mocsári növény volt, ezért veszélyes gyomnövénye a rizsnek, mert még az árasztást is tűri. Más ökotípusai a nedves, üde talajokon is jól élnek. Szereti a laza homoktalajokat, s szárazabb körülmények között inkább a homokon fordul elő, a kötöttebb talajon pedig hiányzik, mert a homoktalajból a víz könnyebben felvehető. Csírázáskor melegigényes, így a kapások, tarlók, kertek, ültetvények egyik legfontosabb növénye, de a nem művelt területeken is gyakori.