Latin neve: Tussilago farfara

Termés: A kaszat 3-4 mm, pálcika alakú, bordás, sárgás vagy sárgásbarna, kissé görbült. Bóbitája a termés hosszának többszöröse, a szőrök fényesek, fehérek.

Csíranövény: A sziklevélalatti rész gyengén fejlett, vöröses. A sziklevelek keskeny lándzsásak, 5 mm hosszúak, 1-1,2 mm szélesek, csúcsukon tompák, nyelük rövid, kissé húsosak. Az első levelek szórtan állnak, szélesen oválisak, csúcsuk hegyes, alul nemezszerűen fehéres szőrös. A második levélen már van oldalt egy-egy fog. A harmadik levél nagyobb, elmosódottan ötszögletű, oldalt kevés fogú. A levelek középső ere megvastagodott.

Kifejlett növény: Évelő, kúszó gyöktörzsű, tarackos, alacsony növény. Kora tavaszi virágzó szárát tojásdad lándzsás pikkelylevelek borítják. Levelei nagyok, csak később jelennek meg, szíves kerekdedek, enyhén, tenyeresen karéjosak, egyenlőtlenül fogasak. A levél fonáka molyhos. Sugárvirágai igen keskenyek, szálasak, több sorban állnak. Csöves virágai is vannak.

Elterjedés: Elsősorban a kötöttebb, agyagos területeken fordul elő, ahol a vízellátás állandóan biztosított. Talajvízjelző növény.