Latin neve: Datura stramonium

Termés: Négy kopáccsal nyíló tüskés toktermése nagy, 3-5 cm hosszú, tojásdad alakú vagy gömbölyű. A magja lapított vese alakú, fénytelen, sötétszürke, sötétbarna vagy fekete, finoman, egyenletesen pontozott. A mag felszínét nagy, sekély gödrök teszik hullámos hálózatossá.

Csíranövény: A sziklevél alatti szárrész zöldes. A sziklevelek szálas lándzsásak, hosszúak, csúcsuk felé fokozatosan keskenyedők, alsó, legszélesebb részükön hirtelen rövid nyélbe keskenyedők. A sziklevél középső ere szembetűnő. Az első levél tojásdad alakú, hegyes csúcsú, kerekített, ékvállú. A későbbi levelek széle kissé hullámos. A csíranövény kellemetlen szagú.

Kifejlett növény: Egyéves, csöves, vastag szárú, bogasan elágazó, erőteljes, általában kopasz növény. Tojásdad, hegyes, egyenlőtlenül öblösen fogas levelei szórtak, nyelesek, könnyen hervadók. Virága fehér, nagy, hosszú csövű, gyertyatartó alakú, redőzött karimájú, magánosan álló.

Elterjedés: Szálanként szinte mindenütt előfordul, főleg a napraforgó és kukorica vetésekben az utóbbi évtizedben terjed. A nitrogénben gazdag, közömbös kémhatású talajokat kedveli. Melegigényes. Erősen mérgező növény, élelmiszerbe vagy takarmányba kerülve mérgezést okoz (pl. a lencsébe kerülve még kirostálása is nehézséget okoz, mert mérete az újabb lencsefajták méretéhez közeli, s színe is hasonló). Talajban bomló maradványainak allelopatikus hatása van. Gyógynövényként gyűjtik és termesztik is.