Latin neve: Eryngium campestere

Termés: Termése két részre hasadó, 2,8-4,5 mm hosszú ikerkaszat, melyeken nagy, erős és maradó csészefogakat találunk, ezek a főbordák csúcsán állnak. Így a belső kaszaton három, a külsőn két bordán van hosszú csészefog, mellyel együtt 5,5-7,5 mm hosszú a termés. A kaszat tojásdad alakú, háti irányban lapított, domború hátát lándzsás, hegyes, selymesen fehér, a csúcs felé néző pikkelyek borítják. Hasi oldala sík, kissé kiemelkedő, lisztfehér szegéllyel.

Csíranövény: A sziklevél tojásdad alakú, lekerekített csúcsú és vállú, rövid nyelű. Az első levél kerekded alakú, rövid nyelű, tompa csúcsú, szélein ferdén fűrészfogas. A következő levelek tojásdad alakúak, hálózatos erezetűek, osztatlanak, kopaszak, a széleiken fűrészfogasak.

Kifejlett növény: Évelő, ágas, félgömbös megjelenésű, kopasz, szürkészöld növény. Levelei merevek, kemények, kétszeresen tövig szeldeltek, a szeletek a levélgerincen szélesen lefutók, tüskésen fogasak. Tőlevele osztatlan. A virágzat: fehéres, a virágok tömött, gömbös fejecskében ülnek. A virágokat merev, tüskés murvalevelek veszik körül.

Elterjedés: Magyarországon mindenütt közönséges. Száraz gyepeken, legelőkön, homoki és lösz pusztaréteken fordul elő. Társulásközömbös, inkább mészkedvelő. A száraz, laza, gyengén savanyú talajokat kedveli. Elsősorban a legelőkön okoz kárt, mert az állatok már fiatal korában sem legelik le.