Termés: A pelyvás szem széles ovális vagy elliptikus, 2,8 -3 mm, hegyes végű, élesen féldomború, nagyságra nézve közel azonos méretű az Echinochloa crus-galli termésméretével. Az alsó és a középső (háti) pelyva a toklász hosszának csak mintegy a fele, a legfelső (hasi) pelyva majdnem akkora, mint a toklászos szem, így a pelyva csak kis részben takarja a toklászos szemet. A toklászok sűrűn, élesen és egyenletesen harántráncosak, a háti toklász erősen domború, gyengén és tompán ormós, sárga, zöldessárga vagy szürkésbarna. A hasi toklász sík.
Csíranövény: Tavasztól csírázik. A levéllemez középső ere fehér, néha pirosas, alul a szár és a levél találkozásánál hosszú szőrökből álló koszorú található. A csíranövény felálló, lapos szárú, mely alul pirosodó. A levél hüvelye kopasz, felül zártabb, mint a kakaslábfű.
Kifejlett növény: Egyéves, közepes, magas termetű, bokros, felálló szárú növény. Szára lapos, az alsó levelek hüvelye lehet pirosló. Szálas levelei alsó részén pillás szőrök találhatók, a nyelvecske helyén hosszú szőrökből álló csomó van. A buga hengeres, tömött, a tengely nem tűnik elő. A gallérserték vöröslők, lefelé simítva érdesek. A buga oldalágai egyfüzérkéjűek. A toklászok sűrűn, egyenletesen harántráncosak.
Elterjedés: Az egész országban mindenütt, mindenféle talajon megterem. Legjobban a homokos és vályogtalajokon érzi magát, a kötött réti agyagtalajokon ritkább. Általában együtt fordul elő a két muhar faj, de a savanyú talajokon a S. pumila, meszes talajokon a S. viridis uralkodik, a közömbös kémhatású talajokon vegyesen fordulnak elő. Ha a talaj művelése megszűnik, rövid idő alatt a többi növény kiszorítja. Csírázásához a nedvességen és melegen kívül fény is szükséges. Kapásokban, tarlón, kertekben és ültetvényekben egyaránt gyakori, a kalászosokban csak a vetéshibás foltokon jelenik meg.