Latin neve: Digitaria sanguinalis

Termés: Pelyvás, toklászos és csupasz állapotban fordul elő. A pelyvás szem 3-3,5 mm, hosszúkás lándzsás, a háti irányban erősen lapított. A külső pelyvalevél nagyon apró, a belső olyan hosszú, mint a füzérke, és finoman szőrözött, a két pelyvalevél a szemtermést nem takarja. A toklászok barnásszürkék, a háti toklász hosszanti sorokban finoman pontozott (csak nagyítóval látszik). A csupasz szem hosszúkás ovális, lapos, üvegszerű, fehéres.

 

Csíranövény: Késő tavasszal csírázik. A levél lemeze mindkét oldalán selymesen szőrös, gyakran piros ibolyás árnyalatú, a középér is pirosas. A levélhüvely hosszú pillás, szintén pirosas ibolyás. A levél viszonylag széles és rövid, a levélnyelvecske rövid és levágott végű.

Kifejlett növény: Egyéves, lekönyöklő és legyökerező szárú, erősen bokros, közepes termetű növény. A levélhüvely és a lemez hosszú szőrös. A levelek viszonylag szélesek, hosszúak, zöldek vagy pirosibolyás színűek, a nyelvecske igen rövid. Hőstressz hatására a növény vörösesibolya elszíneződése fokozódik. A füzérek (3-12) látszólag ujjasan, füzéres fürtben állnak, de sohasem egy pontból ágaznak el, azaz virágzata sátorozó füzéres fürt. A füzérkék egyvirágúak, rövid nyelűek, párosával állnak.

 

Elterjedés: Kozmopolita, nálunk mindenféle talajon megtalálható, főleg a laza homok- és vályogtalajokon. Csak a talaj erőteljes felmelegedése után csírázik (20 °C), s így a kapásokban, kertekben, ültetvényekben gyakori, valamint a tarlón. Nedvesség hatására folyamatosan csírázik.